Szertartásvezető
Csak nem láttál már jó néhány esküvőt, ahol a szertartást egy hétvégéjét feláldozó hivatalnok vezette, nem derült ki a páról semmi, és az villant át a lelkeden, hogy na, te nem ilyet szeretnél az esküvődön? Mert nem sugárzott annyira, nem a beszéd és a rugalmasság volt az erőssége, mellőzte a spontaneitást, a természetességet? Túlságosan távolságtartó, hivatalos, egyben patetikus volt a kötelező versidézettel, vagy valami internetes bölcsességgel?
Jó helyen jársz, örömmel oldom fel ezeket a félelmeket.
Persze szó nincs arról, hogy minden anyakönyvvezető unalmas lenne, dehogy is. Csak tudom, hogy te is vettél már olyan szertartáson részt, ahol legszívesebben a mobilt pörgetted volna.

Egyik párom riadtan hívott fel a hivatali egyeztetés után, hogy mi lenne, ha mégis én tartanám meg nekik a szertartást is az esküvő levezetése mellé, ha már úgyis velük leszek egész nap?
– Milyet szeretnétek? -kérdeztem.
– Személyeset, vicceset, lazát, családiasat, sírósat, nevetőset. Tényleg rólunk szóljon, csak semmi sablonosság, semmi feszélyezettség! Majd előtte szerdán 2 tanúval visszajövünk ide és megszerezzük a hivatalos papírt. Nekünk az a fontosabb, hogy szeressük a vendégeink, barátaink előtt zajló ceremóniát.
– Megbeszéltük! – feleltem nekik boldogan és azonnal beindultak az agytekervényeim, hogyan is dobhatnánk fel az esküvőjüket.

Innen kezdődött és kaptam egyre több felkérést a magyar és kétnyelvű szertartások levezetésére.
Az egyik legnagyobb kihívás az volt, hogy lefordítsam az egyetlen, angolul nem értő vendégnek, a spanyol örömanyának a szertartást. Nehogy kimaradjon az élményből! Ezt meglepetésként adtam a párnak. Elmondhatatlan volt az örömük.
A szimbolikus esküvői szertartásnak ugyanakkora létjogosultsága van, mint a jogi erővel bíró polgári szertartásnak. Ugyanis ez a vendégeitek, legfontosabb szeretteitek előtt zajlik a megerősítő szertartás, az ünnepi alkalom, a sokaság, az izgalom lelketekben hivatalossá emeli majd az akkor elhangzó fogadalmakat.

Vezettem szertartást a Parlament előtt lehorgonyozva a Dunán angol és magyar nyelven (celebrant), a Balaton partján, pincészetben, hegy tetején, étteremben.
Jelentettünk már be babavárást, a születendő baba nemét, streameltünk tengerentúli legjobb barátnőnek szertartást, leptük meg a párt apróságokkal.

Amit a legjobban szeretek: Örömmel foglalkozom életutatokkal, családjaitokkal, azzal a véletlennel, vagy végzettel, ami egymás mellé sodort, rendelt benneteket. Mint egy Marquez-regény, úgy leköt. Imádok elmélyedni ezekben a történetekben és kimazsolázni belőle mindazt, mi elmondható, ami bennünket gyönyörködtet, szórakoztat, megmosolyogtat, vagy elérzékenyít, megríkat. Amiből kiderül, mekkora rajság már, hogy innentől ti együtt fogtok élni.

Szeretem szorgalmazni, hogy fejezzük ki a hálát mindazoknak, akik a legfontosabbakat megtették, hogy azzá válhassatok, amilyennek ma ismerünk és szeretünk benneteket.
Segítek a személyes fogadalmakban is, ha kell, adok ötleteket, irányokat, ahogyan az egész szertartás folyamatára, részleteire is. Tegyük közösen személyessé, egyedivé, különlegessé, hangulatossá, vagánnyá, megismételhetetlenné a házzasságkötéseteket, a szimbolikus szertartást!

Kíváncsi vagyok, ti hogyan képzelitek el a ceremóniát! Mi az, amit örömmel elhagynátok belőle, mi az amivel feltunningolnátok: tematika, helyszín, apróságok, figyelmességek, szimbolikák, emlékek, zenék, fogadalmak, köszöntések…
Találkozzunk és meséljétek el!