Hírös (hajós) esküvő Kecskeméten: Pilla és Attila bulija

Minden évben eljön a nap, amikor a többi különleges esküvő közül valamelyik messziről kiviláglik.

És már érzem, lehet, hogy elhamarkodottan foglalom össze az elmúlt félév ceremóniamesteri élményeim, hiszen tudom, hogy a soron következő is kiemelkedő lesz az életemben.

Ez az írás mégis szóljon csak Pilla és Attila kecskeméti esküvőjéről!

Kivételesen nem én hívtam föl a párt reggel, hanem ők köszöntöttek egy szívhez szóló SMS-sel. Arra ébredtem, hogy mennyire várnak már és mennyire örülnek nekem, hogy én vezetem le az esküvőt! Már akkor majdnem túlcsordult a szívem.

Köszönjük neked, hogy végigkísértél minket az úton az elmúlt egy évben, és nemcsak arra az egy napra voltál a “miénk”, ami a szerződésben szerepelt.

Ez van. Kivételesen közel kerültünk egymáshoz. Nagyra értékelték minden javaslatom, szándékom, értették és érezték a lényegét, értékét. Egy ceremóniamesternek ez a legnagyobb elismerés.

No és persze az, hogy egy évvel ezelőtt a legjobb barátnő esküvőjén – a csokrot addig sokadszorra elkapva – döntötték el (együtt láthatók a fenti képen), hogy belevágnak ők is az esküvő projektbe. Attila el se tudta képzelni, hogyan férne bele az idejükbe, de azt mondta, “ha ezt a DJ-t [DJ Afus], meg az esernyős bácsit [a ceremóniamestert, a szerk.] le tudod foglalni, akkor legyen esküvő”!

Emlékszem, már az első – kifejezetten hosszúra nyúlt – megbeszélés is special edition számba ment, hiszen a két rendkívül elfoglalt ember kevés időt tud együtt tölteni, hát még az esküvői elképzelésekről gondtalanul, felhőtlenül csevegni. Egyszer csak elkezdtek beszélgetni az elképzeléseikről, elvárásaikról, rácsodálkoztak mindegyikre, amelyekre a mindennapok forgatagában nem volt eddig mód.

A ceremóniamester szeme láttára mélyedtek el a részletek sűrű tengerében és kis burkolt képezve kezdtek el róla eszmét cserélni. Emlékezetes időszaka volt a szervezésnek.

Úgy búcsúztak el – azon túl, hogy felkérnek az esküvő levezetésére -, ez felért egy párterápiával!

Mivel nekünk nem sok lehetőségünk van sok időt tölteni egymással, ez a 4 óra beszélgetés olyan jó érzéseket keltett bennünk, ami azóta is kitart.

Teljesen másképpen viszonyulunk egymáshoz, mint régebben.
Köszönjük Huba!

Az esküvőn rendkívül sokat csúsztunk mindennel. Mert közben így akartuk, így döntöttünk inkább.

A szabadtéri szertartás helyszínére tereltem a vendégeket és ott várakoztak kicsit. Ekkor a kamerásokkal előálltak egy javaslattal, hogy halasszuk el fél órával a szertartást, mert élesen süt oda még 17 órakor is a nap.

Így lett ebből pontosan 1 óra csúszás. Viszont megfelelően lágy fények és izzadás miatti feszengés nélküli nyugalom. Közben a kamerások megörökítették a kecskeméti Potyka tó túlsó felén álló pajta dekorációját.

A pár az ötletet mérhetetlen nyugalommal és bizalommal támogatta, átszerveztük a cateringet, a vacsora kezdését.

A vendégsereg kivételesen jól fogadta a bejelentést – mondjuk hova is siettek volna innen? Lazán cseverésztek, csilleztek tovább. Sehol egy bíráló hang, megjegyzés, kritika. A párt a végletekig szerető, ismerő, elismerő barátok kedves mosolya biztatott bennünket, hogy támogatnak mindent.

Csak barátokat hívtak meg a néhány családtag mellett. Azokat a jó fej barátokat, akikkel rendszeresen összejárnak, és nagyokat esznek, néha táncikálnak is.

A polgári szertartást a menyasszony évszázados barátnője vezette (Liz), amitől végtelenül személyes hangvétel lengte be a tópartot (biztos, ami biztos, apa hozta magával a horgászbotot!). Jut eszembe, külön bejáratú zenére vonult be, csodaszépen, kedvesen bemutatkozott és köszöntötte a vendégeket. Ritkaság számba megy ez is.

A menyasszonynak és a vőlegénynek van már 2 tündéri gyermeke. Fontos szerepet töltöttek be a szertartáson:

• ők kísérték be a szülőket,
• ők hozták be és adták át a gyűrűket,
• őket is külön köszöntötték a szülők (törölgettük is a könnyeinket szaporán!).

Emlékszem, mennyire lazán viccelődött Attila, amióta megismertem és egész nap.

Aztán amikor – a menyasszonyt fehér ruhájában még nem látva – odaállt a bevonuláshoz a csöpp kislányával (egy angyalkával!), arra lettem figyelmes, hogy nagy amplitúdóval remeg, szinte rázkódik a hatalmas – hajóépítő – férfikéz. Benne a kis pracli, akihez pedig egy kíváncsian fölfelé pillogó szempár tartozik a virágkoszorú alatt, arcán a kérdés: mi az, apu?

Extra meglepetésként énekeltem a szertartáson, a más esküvőkön is már bemutatott szerelmes dalom véletlenszerű sorai tökéletesen passzoltak a Pillához és Attilához. Olyankor felkacagtak, összenéztek, felszabadultan nevettek. A gyerekek is felkuncogtak egyik-másik huncut sor hallatán.

Ritka az, amikor egy pár és a vendégek ennyire értően és nyitott szívvel hallgatják azt, amit mondok, vagy énekelek. Óriási ajándék egy magam fajta ceremóniamesternek.

A fogadalmakat egymás fülébe súgták, miközben a hangfalból áradt a dal. A másik aláfestő dal alatt pedig elkezdett tapsolni a ritmusra a vendégsereg. Micsoda hangulat!!

A kényelmes vacsora és ajándékozás + Hubadúr-dal és személyes felajánlásokat tartalmazó tombola után majdnem éjfél lett, mire a nyitótánccal elindult a buli. Viszont reggel fél ötig pörgött, aminek végére előkerültek a lánybúcsú vicces kellékei is. Maradjunk annyiban, őrült nagy buli kerekedett!

Kivételesen a buli végéig maradtam, és egyetlen egy pálinkát hajnalban koccintottam. A párral. Végül ott aludtam a környéken, és együtt költöttük el a cimborákkal a reggelit. Utána indultam csak haza. Marasztalt a környezet, a hangulat, a társaság, mintha régi cimbora, vagy családtag lennék. Egyszerűen nem akaródzott elhagyni őket.

Következő hétfőn a Hírös Hajó tulajdonosa és felesége a Dunán hajókázott, hogy természetesen hajós-esküvői képeket is készíthessenek emlékbe.

Képek: Jäger Zsuzsi
Esküvőhelyszín: Kecskemét, Potyka tó
Esküvői DJ: DJ Afus
Ceremóniamester: Hubadúr