“Barátságos és profi ceremóniamester vagy” – Szilvi-Zoli gyerekbarát esküvője

Már a bevonulásnál improvizáltam, hiszen a pár a szertartás utáni kivonuláshoz tervezte a buborékfújást, de a helyszínre érkezve élőben meglátva a terepet másban láttam meg a kraftot.

Ugyanis egy lágy szellő kavargott a katlan szerű udvarban. Jótékony széljárás, ami éppen felfelé viszi a bubikat.

Így amikor a bevonuláshoz készült a pár a lépcső tetején, engedélyükkel megkértem a vendégeket, hogy árasszák el az udvart buborékokkal. Boldogan fújta mindenki. A pár pedig ragyogva, tekintetükkel a buborékok felhőjén csodálkozva ereszkedtek le a lépcsőn.

Az alkalom szülte. Bevált.

A szertartás előtt még kicsit izgultak a szülők, nagyszülők, hogy mi lesz a két kis srácukkal, hogyan fognak “megmaradni”. A következő pillanatban valahogyan fenn teremtek a szülők mellett az emelvényen és végig velük voltak.

Ha eltervezzük, se történhetett volna jobban.

Egyik gyerkőc anya ölében, másik apa ölében, az anyakönyvvezető kedves szavai, a buborékok… Képzelhetitek, hogy mennyire idilli szigetté vált a szertartás.

Aztán a nagyobbik gyerek megunta az ücsörgést, apja, azaz a vőlegény enyhén lesegítette, és örömét lelte a nagyfiú megbízhatóságában, hogy a fal mellett ácsorogva szemléli az ünnepséget.

A kisebbik srác pedig kiállt a színpad szélére és onnan integetett a családnak, mi pedig visszaintegettünk neki. Olyan boldogságos és oldott hangulat lengte be az udvart, hogy erről csak álmodozunk mi, esküvősök is.

A szülőköszöntők után a gyerkőcöket is felköszöntötték a friss házasok. Teljesen jogosan: hiszen nélkül ma tényleg nem lennének azok, akiknek ismerjük őket. A leguggolt anya-apa nyakába borulva vették át a hatalmas plüssvirágokat, amivel aztán neki is álltak kardozni. 

A könnyeket a kacagás váltotta fel, miközben stílusosan Wolf Kati hangján megszólaltatott Vuk dalával repültünk mi is a gyerekkorba.

Eseményből nem volt hiány.

Történt ugyanis, hogy a csokordobáshoz készülődve az egyik hölgy hátrafelé araszolva rálépett a vízelvezető csatorna rácsos fedelére. Ádáz küzdelmet folytattam a sarokkal.

Minden tiszteletem a hölgyé, hogy felülkerekedett ezen az eseményen és a kis sarok csorbulásán.

Az étterembe érkezve a szűk körű csapattal egy teljesen gyerekbarát környezetbe csöppentünk. Szilvi, a menyasszony több játékkal készült, amit a gyerekek nagyon élveztek, de a felnőttek is beszálltak lelkesen.

Természetesen – ha már ott vagyok és ezt örömmel veszik tőlem, akkor – énekeltem a szertartáson is egy saját szerzeményt, és az este folyamán pedig a pár sztorijából írt dalt. Úgy láttam, mindkettőnek nagy sikere volt.

Örülök, hogy együtt ünnepelhettünk! Megérte hát várni a sok együtt töltött év után, megérte megszervezni.

És hogy kinek köszönhetem még ezt az esküvőt? Vikinek és Istvánnak, akikkel 4 éve a Várban ünnepeltük a házasságukat és fogadalmaikat. Szilviék azóta emlékeztek rám és így kértek fel tavaly. A viszontlátás örömére készítettünk is egy közös képet.

Esküvői képek: Kiss-Szabó Viktória
Ceremóniamester: Hubadúr