Weisz Fanni esküvője: Boldogság, szerelem, jelek.

Igen, hírzárlat volt, hogy a média ne zavarhassa meg még akaratlanul sem azt a koncentrálást, ami egy esküvőn elengedhetetlen:

figyelni arra, amit éreznek, amit ígérnek egymásnak a fogadalmak főszereplői, és amit mondanak, tekintetükkel mit üzennek a megjelent vendégek. Ez még egy olyan pár esküvőjén is elengedhetetlen követelmény, elvárás, ahol nem övezi ekkora érdeklődés, híréhség a nyilvánosság, a média részéről.

Megállapítom, szerencsénk volt.

Titkot tartani pedig igen nehéz. Még nekem is, aki minősített/próbára tett feketeöves vagyok benne. Piszkáltak is kollégák, barátok: igazán elárulhatnám nekik előre. Csak nekik. Naaaa…

Más családjának rendezvényére készülni és belépni mindenképpen bizalmi feladat.

Fannival és Petivel rögtön az első találkozáskor egymásra hangolódtunk (pedig ugratásból sem volt hiány), az esküvőszervező hozott össze bennünket.

Már ott feltűnt nekem, mennyire hálás lehetek, hogy a ceremóniamester szerepét tölthetem be e két vidám ember fontos életünnepén. Bevallom, nagyon távoli számomra a modell-világ. Mégis az embereket sikerült megtalálnom e két modellben.

Ajándék a közelükben lenni, részesülni a ragyogásukból, a mosolyaikból, hátbaveregetésekből, pacsikból, poénokból. Ahogyan ajándék két szerelmes ember társaságát élvezni.

És látni két ember boldogságát, önfeledt bolondozását, könnyedségét, lazaságát, felülkerekedését az élet kihívásai felett. Mindezt a szerelmes tekintetekért, érintésekért, egymásért. (Ezért is jó esküvőkre járni, hihihi.)

Neki is láttam utánanézni néhány fontos jelnek. Egy új világ nyílt ki számomra, pl. a Magyar dalok jelnyelven kedvenc csatornám lett. Szerintem mindenkire ráférne, hogy egy kicsit megtanuljon jelelni azért, hogy rádöbbenjen, megértse azt a – legtöbbünknek természetes és törékeny – kincset, amit beszédnek, hallásnak hívnak.

Az egész esküvő vibráló élmény, örök emlék. Lelkiekkel játszó – a színfalak mögött és a “nyílt terepen” is.

Már az egybegyűltek megadták az alaphangulatot, hiszen minden bevonulót és minden jelentősebb mozzanatot megtapsoltak. (Még az én apró felkonfjaimat, infómorzsáimat is. Kösz!)

A vendégeket megkerülve a fák simogatása mellett (nyugi, a belógó száraz ágakat gondosan letördeltem előtte, nehogy a koszorús lányok, vagy a menyasszony ruháját megsértse!) közelítettük meg a szertartás feldíszített helyszínét.

A legjobb haverok és elragadó koszorúslányok után Fanni a kedvenc Caramel-számra vonult be, amit Peti jelelt neki a hatalmas fa árnyékában. Tudtuk – beavatottak -, hogy így lesz, mégis megilletődve és átszellemülten csodáltuk őket.

Az egymásnak felolvasott, illetve eljelelt fogadalmak egyszerű gyönyörűségétől hol nevettünk, hol sírtunk. Igen, együtt sírt hátul a vendégek mögött az esküvőszervező és a ceremóniamester. Aztán nagyokat kacagtunk a vendégekkel együtt.

Kívülállók számára talán furcsának hatottak volna a fogadalmak, de aki azóta követi őket Instagramon, a rövid videós jelenetek tökéletesen kirajzolják azt a felvállaltan bohém párost, ahogyan én is megismerhettem őket hétköznapi pillanatokban. Persze a megértésükhöz nagy adag humorérzékre van szükség!

Mindannyiunknak kívánom, hogy tudjunk hátrányainkon, balul elsülő dolgainkon így nevetni, önmagunkat kifigurázni, és többet beleadni ezáltal az életbe, a környezetünkbe, társunk életébe! Erről szólt nekem Fanni és Peti őszinte, bohókás és mérhetetlenül szerelmes fogadalma.

Példaértékű és magával ragadó, ahogyan magukból ontják és szívükbe fogadják a szeretetet. Ezt csak az tudja igazából, aki jelen volt. Terápiára írnám föl mindenkinek. Persze, jó a Mácsai (imádom a művészetét! riszpekt!), de Fanni és Peti elkélne mindenkinek széles e hazában.

A non plusz ultra csak ezután jött. A nagy ünneplés!

Amíg a pár a számukra kultikus helyen, fent a Citadellán fotózkodott, addig a vendégekkel belaktuk a szórakozóhelyet, amit Fanni és Peti jegyesfotói, hatalmas idézetek díszítettek.

Amire megjöttek, mindenkinek megtanítottam azt a 3 jelet, amivel a Hubadúr-dal refrénjét jeleltük közösen a vacsora után.

Igen, Fanninak énekeltem. Peti gondolatai már a nyitótánc lépéseinél jártak, tudom.

Ceremóniamesterként mindenképpen különös élmény énekelni a párnak a sztorijáról, vagy a szertartáson (egy kis plusz, és így nem megyek üres kézzel az esküvőre), de sosem énekeltem még jelnyelvi tolmács kíséretében, aki a bal vállam mögött jelelt szinkronban. A kiváló hangosításról és a későbbi partiról DJ Chriss Wolf gondoskodott.

És ahogy a barátok, vendégek (siketek és hallók) velem együtt jeleltek, azzal igazán megleptük Fannit.

A 2. refrénnél intettem neki, nézzen körbe. Sosem feledem azt az arcot, ahogyan észleli: mindenki benne van, minden barát vele van, és önfeledten jelel a zenére. Gazdagabbak lettünk három mozdulattal, és a mosolyukkal.

Természetesen ők is megkapták Aranylemezen, hogy emlékezzenek majd e nagyszerű percekre.

Az est egyik csúcspontja, a nyitótánc következett. Boldogan konferáltam fel a mindannyiunk számára óriási meglepetést. (A produkcióhoz előre gondosan leállíttattam a hatalmas mennyezeti ventillátorokat.)

A magával ragadó akrobatikus mutatványoktól elállt a szánk. Persze könnyű a kisportolt kosárlabdázónak magasba röpíteni egy törékeny kis hölgyet, mégis üdvrivalgással fogadtunk minden egyes mozzanatot. A kitörő taps és üdvrivalgás sem maradt el a végén.

A bulit azután mégis felköltöztettük a pincéből, mert hirtelen befűtötte a sok ember. Viszont így reggel 6-ig táncoltak a barátok.

A tomboló csapatot szemlélve el is feledtem már, ki az aki hallja egyáltalán a zenét, és ki az aki “csak érzi” a basszusból, dobból, mások mozdulatából, tekintetéből (Fanninak amúgy kiváló ritmusérzéke van, ahogyan barátainak is!).

Annyira együtt mozgott a társaság, annyira őrülten és felszabadultan táncoltak, hogy azon nyomban ki kellett kiáltanom az év esküvőjének. Pedig a múlt héten is már kikiáltottam. Sebaj. Ezen senki sem fog megbánkódni.

Ha már jóbarátja, Vijuty Trvtko személyesen is drukkolt Fanni boldogságának, nem maradhatott el részéről sem egy dal, az Ederlezi. (ld. galéria)

Megható volt számomra, hogy a sokemeletes torta felső szintjét megvágva szinte világítottak a szivárvány egyes színei.

Csodaszép üzenet, welcome party egyben: “Isten hozott a mindenkinek járó boldogság szigetén!” (#loveislove)

A másik csúcspont pedig akkor hasított a lelkembe, amikor egy emberként énekelték összekapaszkodva a barátok Caramel Szállok a dallal c. dalát.

Egy igazán összetartó társaság, aki a legvidámabb és legkomolyabb támasza a párnak, együtt lélegeznek és dalolnak velük. Hirdették és megerősítettek mindannyiunkat abban, hogy nincs akadály, nincs nehézség, hátrány, amely eltántoríthatná őket a boldogságban.

Az elengedés a boldogság és életrevalóság kulcsa. – született meg bennem aznap a coheljo-i összegzés.

Együtt énekelt, artikulált mindent, részben vagy egyáltalán nem halló és beszélni teljesen, részben vagy egyáltalán nem tudó. 

És mi szálltunk, repestünk a Fővám tér felett, a Duna felett, a Citadella felett…, a lelkünk összeért. Még jó, hogy összekapaszkodtunk, így semmi félnivalónk sem akadt, pedig én rendkívül tériszonyos vagyok. Tiszta szeretet, őrült barátság, ami repítette a csapatot.

“Addig amíg szól a dal, az én szívemben,
addig gondolatban szárnyalok a fellegekben.

Mindig várok rád, míg van elég erő a szívemben,
soha nem adom fel, ne is kérd, ezt nem teszem,
mindig harcolok érted, küzdeni fogok, míg bírja szívem
nem adom fel, hiszen mindig küzdeni kell.”

Így zajlott Weisz Fanni esküvője Hajmási Petivel. Reggelig. Madárcsicsergésig.

Egyetértesz velem abban, hogy mindenkinek jár a boldogság? 

üdv, Huba
ceremóniamester 

Esküvőszervező: Poppie and Co Event and Design (Borbély Edina)
Menyasszonyi Ruha: Halász Éva
Szertartásvezető: Lendvai Niki
Esküvői képek: Vojcehovszkij Richárd , Edina, Huba
Ceremóniamester: Hubadúr