Rólam

TI VAGYTOK AZ ESKÜVŐN A LEGFONTOSABBAK

Hogyan lettem ceremóniamester Ars Ceremonica

2003-ban barátok kértek fel, és már ezen az első esküvőn gratulációkkal halmoztak el a vendégek, hogy biztosan sok esküvőt vezettem már, és tele a nyaram… A visszajelzések szerint úgy vezettem az első esküvőt, mintha már sokszázadik lenne. Azóta minden esküvőre azzal a lekesedéssel és kíváncsisággal tekintek, mintha az első lenne. Így lesz minden esküvő nekem első.

Énekeltem pár kórusban, szeretek gitározgatni. Tanakodtam, mitől lesznek az esküvők Hubásak. Ekkor jött az ötlet, hogy írok vidám dalokat a sztorijaitokból, ezzel kicsit megbolondítva a programokat.

Esküvőnként általában 1 Latte-t elfogyasztok. Ilyenkor hívom fel a felségemet (3 ultrajófej gyerkőcünk édesanyját), hogy beszámoljak röviden az esküvőről. Ugyanis ő otthon izgul velünk az esküvőtök sikeréért.
Ééés, imádom a macaront.

“Számodra úgy hiszem, ceremóniamesternek lenni inkább hivatás, mint szakma, egyszerűen: jól áll Neked ez a munka. Univerzális ceremóniamester voltál: ha kellett hangosítottál, irányítottál, levelet dobtál, barátként szóltál hozzánk, mintha régóta ismernél minket.”
Eszter és Ádám
“Kedves Huba!
Le a kalappal, fantasztikus bulit csináltál nekünk!
Imádtuk a saját esküvőnket és nagyon jól éreztük magunkat.
Köszönjük, hogy ceremóniamesterünk voltál!“ Eszter és Zsigu
“Profi ceremóniamester voltál és minden részletre figyeltél: legyen szó egy papírzsebkendőről,amit nekem nyújtottál át a polgári szertartáson, amikor piszkos lett a kezem a virágültetés miatt, vagy egy székről, amit egy idősebb rokonnak helyeztél el a táncparkett szélén, hogy ő se maradjon ki a buliból.”
Dóri és Balázs