Ceremóniamester credo: A mikrofon

A mikrofon státusz, hatalom, hangerő, nekem a lelkem meghosszabbítása, a szemem kamerájával rögzített film szinkronhangjának továbbítója. 

Lehet öncélúan beszélni a mikrofonba, én előbb inkább figyelek, megfigyelek, ki a család, milyenek az emberi kapcsolatok az esküvőn, és megerősítem bennük, ami értékes, jó szándékú. Szeretek dicsérni, jutalmazni, a jó cselekedeteket kiemelni, elismerni. Óvatosan, arányosan, jólesően.

Olyan kevés elismerést kapunk mindnyájan a hétköznapokban, hiszen a nagy pörgésben, extrém nyomásban a főnökök, irigykedő, leterhelt munkatársak nem érnek rá megállni egy pillanatra, hogy kimondják: „Ez jó volt!”

A legtöbben nem is tanultuk meg. Honnan is tanultuk volna meg?

Szüleink a rendszerváltás látszólagos eufóriájában hamar ráeszméltek, hogy nincs kolbászból a kerítés, és egyhamar nem is válik azzá. Nagyszüleink emlékeznek még a dédszülők által mesélt nehézségekről, amelyekből sok kijutott nekik is. (Akkor még csak ceremóniamester sem volt.)

Ezek a ma mégis boldognak látszó emberek mind ott lesznek az esküvődön. Ettől lesznek boldogok. Tőletek lesznek boldogok. Te és párod okozzátok neki a legnagyobb boldogságot. 

Nektek köszönhetően ideig-óráig képesek megfeledkezni a számlákról, derékfájásról, a súlyos emlékekről. Látják bennetek az elszántságot, a szerelmet: a reményt, a jövőt – ha bevallják Nektek, ha nem. Ez élteti őket.

Valahányszor a násznép felé fordulok, velük beszélgetek, észlelem az elismerést, büszkeséget, megnyugvást, olykor aggodalmat, irigységet, bezzegelést, amit Veletek kapcsolatban éreznek a saját vendégeitek. 

Óriási felelősség és izgalmas kihívás ezzel a radarképpel nem visszaélni, hanem segíteni az összhangot, a rezonálást, feloldódást egymás örömében. 

Hiszek abban, hogy akit elhívtatok az esküvőtökre, akik elfogadták a meghívást, számotokra a legfontosabb emberek a világon. Rájuk számíthattok bármikor, és ők is számíthatnak Rátok. 

Hiszek abban, hogy fontosak Nektek ezek az emberek kapcsolatok, találkozások, közös ünnepek. 

Ezért az esküvőn időt szánok Nektek az összepillantásokra, szóváltásokra, ölelésekre, köszöntésekre, könnyekre, kacajokra. 

Nem az a lényeg, hogy végig pörögjön az esküvő, és ti végigtrappoljátok a stációkat, kipiáljátok a feladatokat, hanem hogy megszülessen a közös ünneplés, kiegyensúlyozott örömünnep. 

Az érzelmeknek megfelelő körülmény, idő és tér kell. A megfelelő emberek megvannak hozzá: igen, Ti vagytok azok.

Van, akinek az esküvő dekorációt, programokat, feszes menetrendet, dőzsölést, részegedést, hatalmas kiadást jelent. 

Nekem találkozást, embereket, sorsokat, történeteket, kapcsolatokat, szeretetet, biztatást, megerősítést, igazi ünnepet. Ezt keresem és találom meg minden egyes esküvőben. 

Mérhetetlen öröm látni, ahogy a zsúfolt, néhol túlhajszolt életünkben emberek kikapcsolnak, gondjaikat hátrahagyják és örülnek a pillanatoknak, Nektek. 

Ehhez teszem hozzá a legjobb részem.

Szeretettel, Huba
ceremóniamester

Fotó: Szabó Balázs